2015 kaméleonja

kameleon.jpgMióta a homo sapiens ismeri a naptárt, többnyire az illumináltság jegyében peregnek az év utolsó napjai. Latinos műveltségű embertársaim bizonyára tudják: az illumináció egyébként az elme megvilágosodását jelenti, de ha az elme tulajdonosa megfelelő italmennyiséget juttat saját bensejébe, azaz ha nagyon rátör az illumináció, akkor mondjuk rá, hogy illuminált. De lehet-e valaki egyszerre ilyen is, olyan is? Fürödhet-e elméje tiszta fényben, egyszersmind pedig setét, illuminált állapotban? Úgy tűnik, igen. Paul Lendvai példája legalábbis ezt mutatja.

E nagy tekintélyű, idegenbe szakadt hazánkfia huzamos ideje naprakészen figyeli, elemzi, s kommentálja babszemnyi hazánk politikai történéseit, rendre telibe trafálva a folyamatok mások elől rejtező lényegét. Aztán azon melegében előzékenyen tudomásunkra is hozza ezt, pestiesen szólva, szorgosan szállítja nekünk a tutit.

Midőn Gyurcsány Ferenc volt hatalmon, nem győzte a csillagokig röpíteni őt, keményen nekirongyolva mindenkinek, aki akárcsak szemlesütve is elmotyogta ezzel kapcsolatos - mellesleg időtállónak bizonyult - ellenérveit.

Aki Gyurcsányt támadja, a talajt egy klerikális-jobboldali kurzus részére készíti elő, aki Gyurcsányt kritizálja, a demokráciát veszélyezteti, imigyen szóla akkor P. Lendvai. És semmit, még egy halk apellátát sem tűrt el akkori szíve választottjával szemben.

Ez idő tájt Orbán Viktort egy füst alatt azzal intézte el, hogy politikájának a hazudozás a lényege. S ha ezzel mégis hatalomra kerülne – hiszen az istenadta nép hajlamos felülni bárkinek -. az lenne csak igazán tragédia, az aztán tényleg maga a megtestesült klerikális-jobboldali kurzus volna.

Ehhez képest P. Lendvai elméjét most mintha illumináció-cunami öntötte volna el.

Hogy ennek hatására Gyurcsányt még mindig odafönt, a magasban látja-e? Ez titok. Manapság nemigen nyilatkozik már róla, önerőből pedig nem nyomoztuk ki idevonatkozó, esetleges véleménymódosulásait.

Orbán esetében viszont megváltozott. Nem csupán Magyarország, egyben Európa legsikeresebb politikusának is látja őt, és ez bárhogy csűrjük-csavarjuk, véleményének némi kilengése a mínusz végtelenből a pozitív végtelenbe. Ami tegnap, tegnapelőtt még a „hazug politikus” bűne, hibája volt, mára egyszerre sikerének záloga, politikai talentumának ékes bizonyítéka. Hazugságok? Álnok trükkök? Spongya rájuk, felejtsük el.

Isten 'uccse, dehogy akarok én arra gondolni, netán azért van mindez, mert Gyurcsány már nem, Orbán pedig még miniszterelnök, s feltehetőleg jó ideig az is marad.

Nem is gondolok.

Épp csak az jutott eszembe, hogy az ökör, ugye csak az következetes. És íme, ezek szerint a nagy tekintélyű P. Lendvai nem az.Tud egyszer így, máskor úgy, tehát nem ökör.

Inkább a szituációhoz igazodik, mint a kaméleon.

Vagy egyszerűen csak nagyon rátört az illumináció.

Mentségére szolgáljon: év vége van.

 

Galló Béla

főszerkesztő, ujegyenlito.hu