Mióta a homo sapiens ismeri a naptárt, többnyire az illumináltság jegyében peregnek az év utolsó napjai. Latinos műveltségű embertársaim bizonyára tudják: az illumináció egyébként az elme megvilágosodását jelenti, de ha az elme tulajdonosa megfelelő italmennyiséget juttat saját bensejébe, azaz ha nagyon rátör az illumináció, akkor mondjuk rá, hogy illuminált. De lehet-e valaki egyszerre ilyen is, olyan is? Fürödhet-e elméje tiszta fényben, egyszersmind pedig setét, illuminált állapotban? Úgy tűnik, igen. Paul Lendvai példája legalábbis ezt mutatja.

Harminc évvel ezelőtt az ő vezetésével jutott ki legutóbb világversenyre a magyar válogatott. Most újra kijutottunk. Igaz, nem csoportelsőként világbajnokságra, hanem csoport-harmadikként, pótselejtező után Európa Bajnokságra. De végre kijutottunk, végre ott lehetünk, s jövőre a nagy európai futballünnepen a mieinknek is szurkolhatunk. Nem kell magyar identitásunkat zárójelbe tennünk, s választani kedvencet, angolt, spanyolt, hollandot, németet, franciát, olaszt vagy horvátot. Természetesen mindenki tudja, hogy a futball csak egy játék, s a legnagyobb drukker is így fogalmaz: lehet élni futball nélkül is – de minek.

(Részlet a szerző Szakítás /Szili Katalin és az MSZP konfliktusai/ című hamarosan megjelenő könyvéből.)

        Előhang

         Aligha írtam volna meg ezt az esszét, ha Szili Katalin távozása a Magyar Szocialista Pártból nem jelenti egyben az MSZP lejtmenetének kezdetét is. Utóbbi tényt persze csak a mából, kellő időtávlatból lehet megállapítani, a 2010-es kilépés pillanatában még csak sejthető volt, később vált bizonyossá. 

         Sokáig legnépszerűbb politikusuk személyes távozását még elviselték volna a szocialisták, vele azonban az általa képviselt politikai tartalom is eltűnt. Olyan plebejus politikusukat veszítették el, aki épp azokon a területeken volt erős, ahol az MSZP a legkevésbé: falvakban, kisvárosokban, a vallásos emberek körében. De nem csupán ezeket a szociológiai előnyeit hagyta kiaknázatlanul pártja, Szili tematikai kínálatát sem hasznosították kellő mértékben. Nemzetről, fenntartható fejlődésről neki volt leginkább mondandója a szocialista politikusok közül, a szavazók szélesebb körei felé ő rendelkezett a legtöbb szabad vegyértékkel, ami egy magát néppártként azonosító politikai erő számára kiváltképp fontos lehetőség.   

         Mindez azonban kevésnek bizonyult.

Beszéljünk világosan. A migráció kihívásaira a sok-sok egymást keresztező nagyhatalmi érdek miatt nincs igazán jó válasz, ám a lehetséges megoldások közül az Európai Unió egy alvajáró magabiztosságával választja ki a legrosszabbat.

Minap egy komoly politológus komoly kutatások után arra a komoly eredményre jutott, hogy Orbán Viktor nélkül az Orbán-rendszer nem működne. Ez nem vicc, ez heurisztika, ez politikatudomány.

Azt mondják, Frau Merkel egyetlen mondattal megállíthatná a népvándorlás-cunamit. Nem hiszem. Korábban talán megállíthatta volna, ma már aligha. Rossz mondatot jóval ütni helyre, ez a politikában sem olyan egyszerű. Sokkal bonyolultabb, mint kimondani egy-egy rossz mondatot.